A hangzatos nevű csőgörénynek semmi köze a görényhez, valójában egy spirálrugó, amelyhez különböző méretű és típusú fejek csatlakoztathatóak. A csőben lévő makacs lerakódások feloldásának legegyszerűbb és leg(költség)hatékonyabb módja. A csőgörény végén lévő fej méretét és típusát a csőben lévő mindenkori dugulás mértékéhez és a cső átmérőjéhez igazítják. Egy vastagabb csőhöz értelemszerűen nagyobb fej, míg egy vékonyabbhoz kisebb fej is elegendő. A méret kiválasztása során fontos, hogy a fej épp egy kicsivel legyen kisebb, mint a cső. Ha túl nagy, könnyen megakadhat.

A magasnyomású tömlő bevetésére általában akkor kerül sor, ha a csőgörény használata nem vezetett eredményre. A vízsugár alkalmazásával még a legmakacsabb lerakódások is megadják magukat. A csövek állapotának ellenőrzésére és a meghibásodás pontos helyének meghatározására a legtöbbször csőkamerára van szükség, amely szintén egy hosszú drót végén helyezkedik el, amit a csőbe vezetnek. A kamerás felderítés csak tiszta vezetékekben végezhető el. A modern technológia alkalmazásának hála bizonyos kamerák a probléma forrását 10 cm-es pontossággal képesek beazonosítani.

A lefolyóhálózat nyomvonalának meghatározására is egy külön műszer született (nyomvonalkereső műszer), ez két részből áll: egy jeladó egység, amit a csőgörényekre kell csatlakoztatni, miközben azok a csőben bent vannak, és egy jelfogó készülék, amivel a spirálok helye kimérhető. Ez a műszer azonban csak ritkán kerül elő, és ezért nem szerepel minden duguláselhárító eszköztárában. Ez azért van, mert a korábban említett csőkamera is rendelkezhet beépített jeladóval, így az is képes lehet a nyomvonal meghatározására, igaz, csak korlátozott mértékben, ugyanis a csőkamerát nemnagyon lehet eldugult csőben használni, mert nem látunk vele semmit a csőben lévő zavaros vízben.

További tanácsokért látogassa meg Ádámszki Gyula duguláselhárító honlapját.